A csillagközi felhők a molekuláris mérések tükrében

A molekuláris gáz eloszlását, a molekulafelhők megfigyelhető tulajdonságait számos (és egyre gyarapodó számú) szénmonoxid-felmérés eredményeiből határozhatjuk meg. A legfontosabbak közé tartoznak a Columbia $^{12}$CO felmérés [2], amely $\pm20^{\rm o}$ szélességű sávban fedte le a Tejút síkját. 31000 pozícióban észlelt, szögfelbontása 0,5$^{\rm o}$ volt. A Bell Labs $^{13}$CO felmérés a Tejút síkjának 73000 pontján, l=355-122$^{\rm o}$ galaktikus hosszúságok, és b=$\pm1^{\rm o}$ szélességek között 3 ívperces szögfelbontással végzett méréseket. A folyamatban levő nagoyai $^{13}$CO felmérés ugyancsak 3 ívperces felbontással a Tejút $\pm20^{\rm o}$-os szélességű sávját térképezi fel. A 2.3 ábra molekulafelhő-magban mért $^{12}$CO, $^{13}$CO és C$^{18}$O spektrumokat mutat.

Ábra 2.3: A nagoyai 4m-es rádióteleszkóppal észlelt $^{12}$CO (balra), valamint $^{13}$CO és C$^{18}$O (jobbra) spektrum a Lynds 1251 molekulafelhő sűrű magjában. (Sato F. & Fukui Y., 1989, ApJ 373, 773)