Technikailag a szubmilliméteres csillagászat részben a milliméteres
rádiócsillagászattal, részben az infravörös csillagászattal rokon. A szubmilliméteres
spektroszkópia nagyobb frekvenciákon dolgozik, mint a milliméteres rádiócsillagászat,
és ez magasabb minőségi követelményeket támaszt a teleszkóppal és a detektorokkal
szemben. A szubmilliméteres spektroszkópia érdekes kutatási területe a
csillagközi semleges szénatom 609
m-es hullámhosszú finomszerkezeti
vonalának vizsgálata. A szén-monoxid
eloszlása az ég nagy területein jól ismert. A C I vonal eloszlása az atomos és molekulafelhők közötti határterületek fizikai állapotát mutathatja meg.
A szubmilliméteres fotometria segítségével a csillagközi por leghidegebb régióinak
hősugárzása mérhető meg. Különösen jelentősek ezek a hullámhosszak a
csillagkeletkezés vizsgálatában. A 10-20K hőmérsékletű hideg felhőmagok
sűrűségstruktúrája, a gravitációs kollapszus kezdőfeltételei a 300-1000
m
hullámhosszakon észlelhetők legkönnyebben.