A csillagközi poron áthaladó csillagfény polarizációja azt jelzi, hogy a porszemcsék nem gömb alakúak, és a csillagközi mágneses tér hatására egy irányba állnak be. Az ellipszoid vagy henger alakú porszemcsék az ütközések következtében forognak. A mágneses térben a forgó récsecskék akkor kerülnek egyensúlyba (akkor nem változik forgásuk során a külső mágneses tér forgatónyomatéka), ha legrövidebb tengelyük körül forognak, és ez a mágneses tér irányával párhuzamos. Ez az egyirányú beállás akkor eredményez észlelhető polarizációt, ha a mágneses térnek van a látóirányra merőleges összetevője. Az optikai polarizáció tehát a csillagközi mágneses tér látóirányra merőleges összetevőjének nyomjelzője. A rádióvonalak Zeeman-felhasadásával együtt, amely a látóirányú mágneses teret méri, a polarizációs mérések alkalmasak a galaktikus mágneses mező feltérképezésére.