A Nap 1,4 millió km-es átmérõjének kb. 15%-a a mag, ahol az energiatermelés, a hidrogén fúzió zajlik. Az energia a röntgensugárzási zónában egészen a rádiusz kb. 70%-áig sugárzással, onnan konvekció segítségével halad a kb. 400km vastag felszínig a fotoszféráig. A fotoszféra jellegzetessége a granulációs szerkezet, a napaktivitás jelei itt a környezetüknél hidegebb, s így sötétebb napfoltok. Míg a napfelszín átlagos hõmérséklete 5800K, a foltoké kb. 1000K-nel alacsonyabb. A foltok általában csoportosan fordulnak elõ. A rádiusz csak mintegy 0.03%-át adó, s ezért vékonynak mondható fotoszféra felett találjuk a Nap légkörét, amit kromoszféra, és korona tartományokra osztunk. A koronában a naptevékenységet flerek, protuberanciák jelzik. A korona magas hõmérséklete (millió fok) miatt röntgen tartományban fényes. Megfigyelése a földfelszínrõl napfogyatkozáskor lehetséges, mert látható fényben a fotoszféra által megvilágított égboltnál halványabb.
Figure: A Nap belsõ szerkezete és légköre