Következő: Horizontális koordinátarendszer
Felfelé: Pozíciós csillagászat
Előző: Pozíciós csillagászat
A csillagászatban az égitestek irányát, azaz pozícióját
az egység sugarúnak tekintett éggömbre vetítve, gömbi
(szférikus)
koordinátarendszerekben adjuk meg. A rendszerek középpontjuk szerint
lehetnek topo-, geo-, baricentrikusak stb. ahol a középpont a
megfigyelõ,
a Föld, illetve a Naprendszer tömegközéppontja, vagy más.
Egy csillagászati koordinátarendszert középpontja mellett alapsíkja és
és az alapsíkban kijelölt alapirány határozza meg, melyeket
fizikailag kitüntetett irányok jelölnek ki.
Az alapsíktól mérjük a szélesség jellegü koordinátákat
[-90,+90] fok tartományban. A hoszúság jellegü koordinátákat az
alapiránytól mérjük az alapsík mentén (egyezményes
forgásiránnyal) [0,+360] fok vagy [0,24] óra tartományban
(1óra=15fok).
A csillagászati koordinátarendszerek megadásánál a következõ
elnevezéseket használjuk majd:
- Csillagászati vertikális: a függõón iránya
- zenit, nadir: a csillagászati vertikális által kijelölt két
(látható ill. nem látható) irány
- horizont (csillagászati): a csillagászati vertikálisra merõleges
sík az origón át.
- égi egyenlítõ: A Föld Egyenlítõjével párhuzamos,
az origón áthaladó sík és az éggömb metszésvonala.
- Északi és déli éggömb: Az égi egyenlítõ
által elválasztott fél éggömbök.
- Meridián: az égi egyenlítõre merõleges sík a
zeniten és nadiron át.
- ekliptika: A Föld Nap körüli pályájával párhuzamos,
az origón áthaladó sík és az éggömb metszésvonala.
- tavaszpont: Az a metszéspontja az égi egyenlítõnek
és az Ekliptikának, ahol a Nap a déli éggömbrõl az északira
lép át (ennek ideje kb. márc. 21).
Következő: Horizontális koordinátarendszer
Felfelé: Pozíciós csillagászat
Előző: Pozíciós csillagászat
Tóth L. Viktor és Kiss Csaba, ELTE TTK Csillagászati Tanszék
2000. március 2.