Kim Stanley Robinson Vörös Mars című könyve volt az a sci-fi, amely hosszú idő után ismét el tudott kápráztatni. Az az általános tapasztalatom a könyvvel kapcsolatban, hogy valaki vagy lelkesedik érte, vagy elég hamar leteszi. Sajnos a folytatásai magyarul nem jelentek meg, így a Green Mars sem, mely ott folytatódik, ahol a Vörös Mars befejeződött.
Ebben a kötetben is, miként az elsőben minden rész egy konkrét személy nézőpontjából mutatja be az eseményeket. Az első címe Areoformation, melyben a Vörös Marshoz képest egy új szereplővel, a gyermek Nirgallal, Hiroko és Coyote fiával ismerkedhetünk meg, s rajta keresztül láthatunk bele a déli jégsapkába vájt Zygote mindennapi életébe, ahol jobbára a gyerekek tanáraiként láthatjuk viszont az első kötet szereplőit. Egy szoros, szomorú kapcsolat is kialakul Nirgal és az első száz egyik tagja, a súlyos beteg Simon között, akinek Nirgal többször is csontvelőt ad, de Ann férjén sajnos ez sem segít, Nirgal így sokkal hamarabb felnő, mint kortársai, s egy időre el is hagyja a szárazjégbe vájt menedéket. Hazatérte után a belső vízjég réteg már nem bírta tartani a felmelegedés miatt megrepedezett szárazjeget, és a kupola egy része beomlott. Zygote lakói még mélyebbre kényszerülnek a déli jégsapka alá, új lakóhelyüket Gamete-nek nevezik el.A második rész a The Ambassador címet viseli, s meglepő módon a Földön kezdődik, ahol megismerkedhetünk Arthur Randolph-val, egy feleségétől nemrég elvált férfival, ki Dumpmine nevű cégét nemrég beleolvasztotta az egyik nagy transznacionális vállalatba, a Praxisba. Meglepetésére meghívást kap William Fort-tól, a Praxis alapítójától, hogy vegyen részt egy privát szemináriumon. A résztvevőket a legnagyobb titokban szállítják az esemény színhelyére, egy kis szigetre. Itt különböző kreatív, az üzleti élettel kapcsolatot szituációs feladatokat kell megoldaniuk, miközben megismerkednek a transznac titokzatos vezetőivel - kik a szörfözés megszállotjai -, s William Fort gazdaságról és a Földön uralkodó helyzetről alkotott elképzeléseivel. A szeminárium végén kiderül, Fort mindegyiküket egy-egy államba küldi "nagykövetként", hogy próbálják azt a Praxis céljai irányába állítani. Art a Marsra indul, s a Praxis egyik leányvállalatánál kap árnyékfeladatot, mely a lezuhant űrlift kábelét dolgozza fel, újrahasznosítva az abban rejlő nyersanyagokat, ám hamarosan eltűnik a marsi társadalom színe elől: felveszi a kapcsolatot Nirgallal, s Coyote és Maya hamarosan felveszi miután "kizárta" magát a marsjárójából.
A harmadik rész, mely a Long Runout címet viseli, azzal kezdődik, hogy Ann Clayborne-t egy földcsuszamlás majdnem maga alá temeti a Geneva Spur mentén a Valles Marineris-ben.
1. Peacock Mountain - A forradalom majdnem elérte célját, a földi erők már csak a kábel lábánál, Sheffieldben tartják magukat. A különböző marsi földalatti szervezetek között megoszlanak a vélemények az űrlift lerombolásáról. Az eseményeket Ann Clayborne szemszögéből követhetjük nyomon, aki már régóta nem vett részt öregedésgátló kezelésen, elkeseredett és kiábrándult az ősi, érintetlen vörös Mars egyre gyorsuló távoládásának tehetetlen szemlélése miatt, ráadásul Peter is elfordult tőle, csatlakozván a zöldekhez. Ugyanis e két nagy nézet feszül egymásnak, a vörösek, akik a terraformálás és a Földdel való kapcsolattartás ellen vannak, és a zöldek, akik a Mars lakhatóvá tételében látják a jövőt. A két csoport azon a megbeszélésen is konfrontálódik s nem bír kompromisszumra jutni, melyen arról vitáznak Dorsa Brevia örökösei, vajon lerontsák-e a kábelt. A vörösök szerint elkerülhetetlen a Földhöz kötő utolsó köldökzsinór elvágása, míg a zöldek szerint nem lehet az óhazának teljesen hátat fordítani. Közben radikális vörös csoportok Kasei és Dao vezetésével megpróbálják felrobbantani az űrlift kábelének talapzatát, miközben zöld csapatokkal is harcba keverednek; rájuk Ann sem tud hatni, aki megpdóbál közvetíteni, noha nem osztja a többség nézeteit a Mars jövőjéről, de a radikális, agresszív megoldásoknak sem híve. Küldetése kudarccal jár, a kábel ostromakor Kasei, Dao és több társuk is életét veszti, maga Ann is épp hogy megmenekül, miközben fia is elárulja őt. Elkeseredésében összefogja a vöröseket, és északra távozik velük egyik menedékükbe. Előtte még megegyezik Sax-szel, hogy visszafogja a vöröseket a konkrét harctól (de nem a terraformálás eszközei elleni szabotázsoktól), ha cserébe Sax eltünteti a tükörrendszert az égről. Sax állja is a szavát, így hamarosan 20 százalékkal csökken a bolygó felszínére érkező napsugárzás mennyisége.2. Areophany - Ez a rész is Ann-ről, Sax-ről és a Marsról szól, csak ezúttal Saxifrage Russel szemszögéből. Míg Annt az ősi, kopár sziklás Mars vonja teljesen hatalma alá, addig Sax-et az ébredező élet nyomait magán viselő bolygó ragadja meg. A két ősellentét viszonya, legalábbis Saxben igen érdekes módon kezd átalakulni. Rájön, hogy tulajdonképpen mindketten ugyanúgy csodálják a bolygót, ezért elhatározza, hogy megpróbálja megmutatni Ann-nek azt a szépséget, amit ő lát. De ne szaladjunk ennyire előre. Miután sikerül meggyőznie Da Vinci-beli kollégáit és teljesítenie ígéretét, Michel-lel próbál beszélni Ann-ről, de nem jut sokkal közelebb a megoldáshoz. A Pavonison lassan kezdetét vevő alkotmányozó gyűlés sem érdekli különösebben, így elindul délnek, hogy közelről megvizsgálhassa milyen hatást okoz a besugárzás csökkenése. Ezen útja ismét aláhúzza Sax rajongását az élővé vált marsi táj iránt, ahogy meg-megáll időnként kicsit gyönyörködni a különböző napszakok festette tájban, ahogy minden másról teljesen elfeledkezve vizsgálja a növényzetet - mint annak idején az Arena gleccsernél -, vajon milyen károkat tett benne a tükörrendszer eltávolítása okozta jégkorszak.
Egy alkalommal jóval hosszabb sétára is vállalkozik, egy kis medencébe ereszedik le. Mínusz 11 fokos hidegben indul neki, mely hőmérséket a kezdetekkor igen melegnek számított volna - amikor is űrruha nélkül nem is léphettek a Mars felszínére, mostanra azonban már a megnövekedett hőmérséklet és légnyomás hatására a szkafandereket felváltotta az egyszerű meleg öltözet és lélegzőmaszk párosa, mely helyzet lehetővé tette annak idején Borroughs evakuálását is -, most azonban már inkább hűvösnek. Mikor a visszafelé úton elhagyja a mélyedést veszi észre, hogy időközben nemcsak a hőmérséklet, hanem a légnyomás is hatalmasat zuhant, s egy jókora hóviharban találja magát. Minden erejét megfeszítve próbál visszajutni marsjárójához, ez azonban sem csuklóján levő kommunikációs eszköz, sem a Pavonison található kollégák segítségével nem sikerül. Végül egy szikla árnyékában található hókupacba ássa be magát, így próbálván megmenekülni a fagyhaláltól. A Pavonisról azonnal mentőexpedíciót indítanak, de Sax igen különös módon megmenekül. A távolban észreveszi Hirokót, aki elvezeti a marsjárójához. Amikor Sax már bent van, Hiroko eltűnik, mintha ott sem lett volna. Visszatérve a civilizációba azonban nem szól egy szót sem róla, mert úgy gondolja ő ezt szeretné, azonban a tudat, hogy életben van, ő és csapata is, örömmel tölti el. Később azonban maga is elbizonytalanodik, valóban találkozott-e Hirokóval, nem pedig csak a képzelete játszott vele. (Sax és Hiroko találkozása "kísértetiesen" emlékeztet Hjalmar Nederland és Emma Weil "találkozására" a szerző Icehenge c. regényében.) Ellátogat Sabishii-be is, ahol a kollégákkal arról tanácskoznak, vajon hogyan lehetne ellensúlyozni a tükörrendszer hiányát, s megtekinti velük a Tyrrhena masszívumot is, melyen a növényi élet már látható károsodásokat szenvedett a hidegnek köszönhetően, de vannak elennálló fajok is. Pavonisra visszatérve elhatározaza, hogy meglátogatja Ann-t északon Tempe Fossae környékén, ahol a menedékük van.
A vörösök nem fogadják kitörő örömmel, Ann először beszélni sem akar vele, ez azonban nem tántorítja el Sax-et attól, hogy megpróbálja megmenteni elkeseredettségéből. Ann néha vitára méltatja őt, néha meg is üti, máskor visszahúzódik, Sax azonban nem távozik. Egy alkalommal elkíséri Ann-t egy sétára, visszafelé jövet azonban Ann elesik, és eszméletét veszti. Kiderül, hogy kómába esett, s úgy rendelkezett, hogy ilyen esetben nem lehet őt mesterségesen életben tartani. Sax azonban eléri, hogy ezt megtegyék, sőt Michel, Desmond valamint Vlad és Ursula segítségével titokban elvégzi az öregedésgátló kezelést Ann-en, s kicserélnek egy sérült gént is, mely Ann levertségéért lehet felelős. Míg kómában feküdt, Sax folyamatosan Ann mellett maradt, mint ahogy annak idején Nirgal tette Simonnal s vele magával is. Már mikor behozta az eszméletlen Ann-t, akkor rájött, mi is a szerelem. Egy belső, olthatatlan vágy megosztani a gondolatainkat a másikkal. S arra is rádöbbent, hogy ő pontosan ezt érzi Ann iránt. Azonban mikor Ann magához tér, Sax nem akarja megvárni a találkozást, ezért hogy időt hagyjon neki feldolgozni az új helyzetet, visszatér a Pavonisra és csatlakozik a Földre tartó Nirgalhoz, Michele-hez és Mayához.
3. A New Constitution - A függetlenség kivívása után eljött a Mars új alkotmánya megalkotásának ideje. Art Randolph most is vezető szerepet játszik az események menetében, éppen úgy, mint annak idején Dorsa Brevia-ban. Maga az egész folyamat is hasonlóképpen zajlik, most csupán a körülmények térnek el, a sivárabb környezet - egy raktárkomplexumban zajlanak az események Dorsa Brevia tavak borította bazaltüregével szemben, s az itteni vendég, az UNTA vezetője, kit meghívtak az eseményre, sem hullámlovagol, mint annak idején William Fort és kísérete - is jól kihangsúlyozza, hogy most az elrugaszkodottabb, ideális megoldások helyett reálisabbakat kell választani, hiszen most nem csupán vágyakat fogalmaznak meg, hanem a Mars jövőjének alapozását végzik.
4. Green Earth - Mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy a Földre látogató csoport útját Nirgal, a született marslakó szemén át láthatjuk. A nagyobb gravitáció okozta nehézségek ellenére hamar megtalálja helyét a Földön is. A marsi űrlift egyik földi párján Trinidad és Tobago területére ereszkednek alá. A követeket meglepő szeretet fogadja a Praxis érdekkörébe került szigetcsoporton. Ez a metanat ugyanis a támogató országok lakosainak biztosítja az öregedésgátló kezelést, valamint ezen országok más módon is részesülnek a cég javaiból. (Számomra ez a pont - illetve a Praxis korábbi szerepe - az, ahol úgy érzem, a regény kissé elszakad a reális lehetőségek világától. A Jóságos Multi ugyanis nekem önellentmondásnak tűnik, igaz, máshogy én sem tudom, hogyan lehetne megszabadítani ezt a világot ettől a vadkapitalista átoktól, mint egy mesébe illő fordulat segítségével. C. M. Kornbluth és F. Pohl (nekem egyébként igen tetsző) regényében, a Vénusz üzletben is szintén egy ilyen fordulat nyújt kiutat, amikor a rendszer ellen lázadóknak sikerül elkötniük az űrhajót, s letelepedniük a Vénuszon megalapítva egy szebb, új világot.) A csoport az ünneplések és beszédek után Bernbe utazik, ahol maguk a politikai tárgyalások zajlanak majd. Érdekes jelenet, amikor Nirgal (miközben Michel elmegy szeretett Riviérájára) felmegy a Jungfraujoch-ra, ahol a marsihoz (a gravitációt leszámítva) egészen hasonló körülmények között tehet egy egész napos sétát a Concordiaplatz-hoz, (ahol több gleccser egyesül, hogy az Aletsch-gleccserként folytassa útját). A légnyomás és a nulla fok alatti hőmérséklet kellemes hatását csupán a Nirgal számára szokatlanul erős napfény zavarja meg. A fiatal marslakó azonban itt tapasztalja meg először a csendet, a Marson midig valamilyen gép vagy felszíni öltözet zúgását lehetett hallani. Ezzel az élménnyel tart vissza Bern felé, amikor a vonaton egy ember felismeri és megjegyzi, hogy a Temze torkolatánál Hirokóval találkozott. Nirgal azonnal útra kel. A Temzén elárasztott települések fölött hajózva a köd következtében először nem zavarja Nirgalt a szokatlanul erős földi napsugárzás, miközben egyik helyről a másikra követi az ázsiai hölgy nyomát. Közben érdekes építészeti újdonságokkal ismerkedik meg, víz alá épitett, a marsi kupolák anyagához hasonló falú lakóépületekkel, úszó mólókkal, s látja kihajózni az egyik régi fregattot, mely korábban Londonban volt kiállítva. Részt véve a helyiek egyik értékmentő - vagy inkább "kukázó" akciójában lemerül a víz alá, ahol végre nem bántja a szokatlan gravitáció. Hamarosan kiderül azonban, hogy ez nem volt túl jó ötlet. Még rátalál az ázsiai hölgyre, aki mégsem Hiroko, de közben rohamos ütemben elkezd romlani az állapota. Visszaviszik Svájcba, majd egy Föld körüli pályán keringő (olyan magasságban ahol a gravitáció a marsinak megfelelő) kórházban kezelik, s megfordul a helyzet, most Sax virraszt Nirgal betegágyánál.
5. Home at last - Michel végre hazatért, oly sok idő után honvágyát kielégítendő meglátogatja szeretett Provence-át. Egy Sylvia nevű francia hölgy lesz az idegenvezetője, s a férfi elcsodálkozik mennyire megváltozott a francia nyelv az eltelt száz évben. De nem csak a nyelv, hanem a táj is, és nem csupán az áradás miatt. Itt is, akárcsak Svájcban tiszta, kőmentesített mezők veszik körül a városokat, de a megemelkedett vizszint is átrendezte a viszonyokat. Marseilles egy része víz alá került, de a gyorsan emelkedő part miatt a város nagy része megmenekült. Mivel a partvidék meredek, sziklás, így az áradás túl nagy kárt nem tett, csupán a homokos strandoktól fosztotta meg a Cote d'Azur-t. Ez Michelnek először fel sem tűnt, a hatása azonban annál inkább tetten érhető: eltűntek a túristák. Ő maga Arles-ban száll meg, melynek immár tengerpartja van. Bejárja gyermekkora emlékeket előontó helyeit, köztük egy kis romos házat egy olajfaligetben, felidéződik egy asszony képe is, akihez annak idején szoros viszony fűzte, de pont ekkor lép elő az a folyamat, amin Maya is sokat gondolkodott, mikor megpróbált John-ra, és főleg Frank-re visszaemlékezni: azok ott régen más emberek voltak, az emlékképeken túl más már nem fűzi őket a múlthoz, a képekhez már nem kapcsolódnak érzelmek. Ez a meghosszabbított élet velejárója, több életet élnek le egymás után, melyek között a kapcsot csupán az adott ember jelenti, de különböző személyek másként nem érintkeznek. Ugyanakkor maga a táj mégis elővarázsolja azokat az érzéseket, melyeket akkor régen érzett, s folyamatosan próbálja Mayát lecsábítani, hogy megoszthassa vele Provence szeretetét, ő azonban addig nem akar lejönni, amíg nem hozzák tető alá a szerződést. Michelre közben rátalál a (már halott) bátyja fia, akin keresztül bekapcsolódik a társasági életbe. Végül megérkezik Maya (a megegyezést aláírták, a Föld elfogadja a Mars függetlenségét, cserébe egy meghatározott mennyiségű bevándorlót fogad a már nem is annyira vörös bolygó, s nyersanyagokat is szállít a Földre), akit Michel körbevezet a környéken, megmutatja neki Avignont, s kis romos házat is, megismerteti vele a helyi ételeket és italokat, s Maya el van ragadtata mindettől, ami Michel-t nagy örömmel tölti el, bár tudja, hogy neki egy korty egy ital, egy illat sokkal többet jelent, a múltat hozza elő. Érkezik azonban a hír, Nirgal súlyos beteg, nem segít rajta a mesterségesen előidézett marsi gravitáció sem. Maya az azonnal indulás mellett dönt, Michel legnagyobb bánatára.
Ebben a kötetben a szerző a Mars-trilógiához kapcsolódó novellákat közöl. Az Exploring Fossil Canyon és a Green Mars címet viselők külön érdekessége, hogy még a trilógia előtt írta meg ezeket Robinson. Főszereplőjük Roger Clayborne, aki csak névrokona Ann és Peter Clayborne-nak, s a What Matters című novellában találkozik egymással Peter és Roger Clayborne. A másik érdekes duett (Michel in Antartica, Michel in Provence) pedig egy érdekes altarnatív jövőt vázol fel, melyben az Első Száz nem utazott el a Marsra. A további novellák a trilógiából ismert szereplők ott meg nem említett életszakaszaikról, vagy egészen új személyekről szólnak. A Martian Romance (melynek két főszereplője az immár 250 év körüli Roger Clayborne és Eileen Monday - akik a trilógia előtti két novellának is főszereplői, s ekkor az Első Százból ekkor már senki sem él), egy fagyott, haldokló, de a jővő lassú ígéretét hordozó Marsot mutat be, s azzal a biztató mondattal fejeződik be, hogy a Marson mindig lesz élet. 
Az Icehenge című regény korábban keletkezett a Mars trilógiánál, de annak már több elemét is megcsillantotta.
A Kalifornia-trilógia kötetei:
Egy könyv, mely kicsit más mint a többi, de ugyanolyan zseniális, egy, a keresztény Európát nélkülöző alternatív történelem, és egy remek mű az Antarktiszról (ahol Robinson 1995-ben járt), mely az éghajlatváltozással foglalkozó trilógia nyitányának is tekinthető :
Trilógia az éghajlatváltozásról:
Egy Himalájában játszódó könyv, és egy novelláskötet:
